Csúsztatott bejegyzés…

Nem hiszem,hogy meglepő a kései bejegyzés, hiszen jó ideje nem “posztoltam”. Közben szerencsére azért haladt minden ahogy terveztük, kisebb-nagyobb eltérésekkel persze… A vetés nagyrésze szeptember végén befejeződött.

Október végére már szépen kibújt minden. Öntözni kellett néhol, mert a csepegtető nem egyenlően bánik mindenkivel. Ebből is látszik, hogy nagyon fejlett lelki értelemmel lehet mindenkit egyformán tisztelni😀

Napjainkra pedig a szüret maradt csak vissza. Jó, elismerem azért egy kapálás is volt menetközben… Tehát rukkola,koriander meg retek már szedhető, a spenóttal és a salátával még várni kell picit. Éljen a globális felmelegedés, azaz a fűtés nélküli termesztés télidőben!

5t

Idén is sikerült a sütőtök… talán picit több lett mint terveztük. A nagydobosi lett a nyertes, ez a fajta lett az aranyérmes  az idei súlykategóriába. Az eredmény lett meglepő, mert volt egy nagy árvíz a területen, valamint teljesen hihetetlen, de nem volt rossz termés. A korábbi években azért jókora mennyiség maradt kint a földön, mert tárolhatatlan kategóriába estek.

A másik fajták, mint az orange és ibiza szintén szépen teremtek, de a gyengébb föld és a kései vetés megmutatkozott az eredményen. Ennek ellenére az Ibiza lett idén az ízbajnok! Fogyasztói tapasztalatok alapján…

Nem ment be magától ez a kis termés a pincébe… Szerencsére jó idő volt, így az élmény felülmúlta a nehézséget. Öt tonna sütőtök régen volt nálunk, kb hat évvel ezelőtt. 

Egy hajó pedig csak az idei bajnokoké. A nagydobosi majd februárba veszi át a díjat, addig az ibiza és az orange van a főszerepben. Sajnos ezek csak télen bírják a pincét,tavaszra feladják a kitartást…

Cukkínis tapasztalat

Mint minden évben, idén tavasszal is raktam egy ágyás cukkínit a fóliába. Eddig nyár közepére rendszerint kifáradtak és ki kellett szedni őket. Aztán idén hogyan hogy nem, nem volt idő kihúzni a látszólag legyengült növénykéket.

Persze pár termést minden jónak ítélt tövön meghagytam magnak. Ezért sem erőltettem az ágyás letisztítását, hogy biztos beérjenek a magok. Ezek után még a mai napig – szeptember huszadika -szedtük a friss terméseket. 

Tehát májustól októberig terem a cukkíni a fóliában, túlnőve a szabadban ültetett bokrokat. Több mint két métert nőttek a tövek, annak ellenére,hogy inkább bokros fajta.

Aki teheti hagyjon mindig a fóliában vagy üvegházban pár tövet, így megspórolva a második vetést a szabadban. De ha biztosra megy a kertész akkor júniusban még vethet egy új ágyást, vagy pár tövet. Ezek majd kitartanak késő őszig.

Reménysugár

Egy fólia búcsúzik, egy másik meg beköszön. Hamarosan teljes pompájában ragyog majd az új fóliasátor, aminek eddig a váza készült csak el.

A festés közel két hétig tartott egy embernek, az építés- bontással együtt- több mint öt napot vett igénybe, öt embernek.

Terveink szerint a téli termények egy része ide kerülne az ősszel. Van mit javítani a földön, hiszen egy füves mezővé változott egy  év alatt.A fólia felhúzása is tartogat néhány kihívást, mert nem az eddig megszokott ajtó- és ablakmegoldással épült.

Masszázs a földnek

Tavaly kimaradt a legjobb szüret fesztivál beszámolója. Természetesen ami késik nem múlik. Az eddigi szokástól eltérve már augusztusban felszedtük a krumplit. Ez több ok miatt történt. Egy, hogy lerágták a bogarak…így már nem tudott tovább fejlődni. Kettő, a fesztiválos lakomáink idén csak helyi terményekből készülnek, amihez a krumpli igen fontos alapanyag.

Egy komolyabb példány is akadt a kezünkbe, jókora sárral kísérve. Minden nap esett az eső, így az időzítés éppen határidőre sikerült:a fesztivál előtt egy nappal… A termés volt már jobb is, de nincs ok a panaszra. Kétharmad része nagyméretű, viszont átlagosan kevesebb termett mint a korábbi években.

Ez sem volt ritka látvány. Több tövet kihúzva ez tárult a szemünk elé… Szó se róla, jövőre újra megpróbáljuk!

Egy örök történet

Egyszer régen, amikor még bíztunk a jó szerencsénkben, mentettük a menthetőt… Tavasszal volt egy nem várt esemény, majd a várva várt esemény! A szokások aztán hagyománnyá váltak, így végül egy egész szezont átívelő fóliajavításba kezdtünk.

Egy hétvégén, valamikor augusztus legelején jött egy újabb vihar és a sátor tovább nyílott a tavaszi repedés után-ami akkor úgy tűnt, sikeresen begyógyult. 

Aztán persze minden ment tovább a maga útján, a repedés panoráma kilátássá változott. Szerencsére az akkor még szüret előtt álló magfogások felett épp maradt a tető. Döntöttünk : ennek a fóliának lejárt az ideje. A hely sem jó már, mert a fák megnőttek és leárnyékolják. Eperfölddé alakítjuk a helyet, a váz még épp részeit pedig valahol újjá varázsoljuk.

A viharkárok közepette egy túlélő padlizsánra leltem. Elmondása szerint nem sok különbséget vett észre az egészséges és sérült fólia között, de a létbizonytalanság és a komoly stresszélmények végett a maga részéről jövőre inkább a szabadföldet választaná!

Az Okra két oldala

Most pedig következzen a legszebb zöldség! Ha éppen nem tudnánk mivel állunk szemben, egyszerűen csak szép virágnak nézhetnénk, de a annál sokkal többet tud… Balra egyik örök társ növénye, a karela látható.

Egy dupla virágzat és alatta a termés. Az okra sok szempontból elbűvölő, mint a szemnek, mint a nyelvnek. Ha azonban közel kerülünk hozzá fájdalmas élményekkel gazdagodhatunk. A szép és finom dolgoknak is áruk van. A kicsi kis szőrök amik a növényen találhatók nem pont a simogatásra várnak. Kesztyűs kézzel kell velük bánni, és akkor bárányokká válnak.

Egy kis ízelítő a termésekből. Szokás szerint jól működött az üvegházi termesztés, de a tetvek persze hasonlóan jól szerepeltek. Ahogy már említettem, mindennek ára van, kérdés ki mennyit áldozna rá? Én így szeretem!

Különös esetek…

Aki látta régen az X akták sorozatot,annak nem kell megmagyarázni, milyen élményt nyújt a karela lugas az új szemlélőnek. Egyszer régen még  nulladik típusú találkozásnak is nevezték…. Hát ez lett a kis ágyásból,amit alig sikerült felfuttatni a tavasszal.

Annyit mutogattam a “narancsokat”, hogy sokan azt hitték az a termése amit fogyasztani kell. De a karela nem a teljes biológiai érés állapotában kerül a konyhába, hanem még zölden.a fenti képen a generációk egymáshoz való viszonyát igyekeztem megörökíteni. A pici kis termés jobb oldalt alul, felette a pont szedhető termés. Végül de nem utolsó sorban pedig a robbantott narancs, aminek már csak a magjait használjuk.

És ha a meglepetésekből sosem elég, akkor egy egy alkar nagyságú narancsos terméssel biztos nagy hatást gyakorolhatunk a környezetünkre.

Milyen az érett répa?

A múltkori házifeladat nyertese pedig az volt, aki a répára gondolt. Kicsit meg szoktak lepődni az emberek,hogy mi történt szegény répákkal, hogy így megváltoztak. Gyorsan megnyugtatunk mindenkit, hogy nem génmódosított növényről van szó…

A tavaszi berobbanás után lassan elszáradtak az ernyők. Sajnos, mint minden dologgal ebben a világban, nem az összes termés lett olyan amilyenre számítottunk. Fenn a szépen beérett magok, lenn viszont a félérett virág látható. Az utóbbi esetében már csak az illata tud valami élményt nyújtani, hiszen a magok használhatatlanok.

Erre én várok most megfejtéseket, hogy miképp lehet elkerülni a kártevőket, akik beszövik majd teljesen kiszipolyozzák a terméseket. Még ilyen károk mellett is bőséges magtermést könyvelhetünk el, így panaszra semmi okunk sincs. Viszont a tökéletességre legalább törekedni kell, ha az eredményt már valaki más adja.

Beértek a magok

A vetőmag termesztésről volt már szó bőven,de mindig van pár részlet ami érdekes lehet. Idén is, mint ahogy eddig sok zöldség magját igyekeztünk megtermelni és megőrizni. Az uborka jelenleg is erre a célra lett vetve, mert kaptam egy jó fajtát amit érdemes  tovább vinni.

A magokat az érett, teljesen megsárgult termésből ki kell szedni,majd kis vízben pár napig erjeszteni. Ha már jól leerjedt a kocsonyás magburok, akkor csak le kell öblíteni és kiszárítani a magokat.

A karela termést már bemutattam nem is egyszer, nem is utoljára. De a magokat mosás után is érdemes megismerni,ha valaki nem találkozott még így velük. Az ő esetében nem kell erjeszteni, csak ahogy a termésből kipottyant összeszedni és lemosni róla a piros burkot. Természetesen szárítás is szükséges,majd megfelelő tárolás.

Ezt a képet pedig házifeladatként meghagyom az olvasóknak. Aki elsőre kitalálja mit ábrázol, kaphat belőle ajándékba! 

Legközelebb majd részletesen is írok róla, nehogy  örök rejtélybe maradjon!