A második fejezet két fő témát tárgyal: egyrészt, hogy melyik növény “kicsoda”, másrészt hogy milyen módon szaporodnak a különböző fajok. Előbbi a növénytani besorolást mutatja be, míg az utóbbi főként az ivaros szaporodást elemzi a virágok felépítésén keresztül.

Családonként eltér a növények felépítése, e miatt jó ismerni a növénytani besorolást. A családokba sorolás abban segít, hogy így nagyjából tudjuk milyen teendők várnak ránk, ha szaporítani szeretnénk egy növényt. Ha tudjuk ki kicsoda, meg tudjuk azt is, hogy kivel szaporodik, illetve kereszteződik, így könnyebb dolgunk lesz a magfogások során. Egy egyszerű elvet kell követnünk: a latin név dönti el, hogy a két faj kereszteződik e vagy sem. Ha ugyanaz a latin, akkor el kell őket szigetelnünk egymástól (kivétel ha öntermékenyülő típusról van szó, de erről majd később). Tehát az alap a név, mert a kettős latin elnevezés – nemzettség és faj név – segít az eligazodásban. Kivételek itt is vannak, amikor a fajok is kereszteződnek egymással, például az amaránt vagy a répa esetében, ahol a gyomrokon veszélyeztetheti a fajták fenntartását.

A szaporodásnak két útja létezik, az ivaros és az ivartalan, a magfogók az ivaros szaporodást kísérik végig. A virágok tartalmazzák az ivarszerveket, név szerint a porzót és a termőt. Ha mind a ketten egy virágban vannak, akkor kétnemű vagy teljes virágról beszélünk, mint például a paprika esetében, vagy a fent látható rukkolánál. Különbség a két faj között, hogy a paprika öntermékenyülő, míg a rukkolát rovarok porozzák, azaz idegentermékenyülő.

Amikor csak porzó vagy termő található egy virágban akkor az egynemű virág. Ilyen virágok lehetnek egy növényen, a teljes virágokhoz hasonlóan, amit egylakinak hívnak. Kettő növényen is lehetnek egynemű virágok, erre a kétlaki kifejezést használják, tipikus példa erre a spenót és a spárga.

A növények ön- és idegentermékenyülő természetét nagyon fontos megismerni. A fajták fenntartása (következő fejezet) jórészt erre az ismeretre épül majd és a magfogás a különböző fajoknál is eszerint lesz egyszerű vagy bonyolult. Öntermékenyülés esetén a virágon belül megtörténik a beporzás, ami csak kevés fajnál – pl. bab,borsó és paradicsom – fordul elő nagy valószínűséggel. A paprika már kereszteződik a rovarok által, még ha kis mértékben is. Majdnem minden más zöldségünk idegentermékenyülő, beporzásukat a szél vagy a rovarok végzik.

A virágok megtermékenyülése akkor történik meg, miután a virágpor eljutott a bibére, majd tömlőt fejlesztve eljut a magházban található petesejtekhez. Megtermékenyülésük után a virágok elszáradnak és a termőből termés lesz.

Vegetatív szaporítást a hagymák egy részénél vagy a krumplinál alkalmazunk.Az ő esetükben a gyökéren, a hagymán és a gumón keresztül szaporítunk. Más termények, pl. évelő fűszerek esetében a szár levágásával is új növényt hozhatunk létre.

Még egy kis részlet ebből a fejezetből, hogy a magtermesztés szempontjából is különbséget kell tennünk az életciklus alapján egyéves, kétéves és évelő növények között. Az egyévesek egy szezon alatt magot hoznak, a kétévesek következő szezon végére. Az évelők a második (vagy 3. 4.) évtől kezdve mindig teremnek.

Reklámok

One thought on “Magraforgó 2.fejezet Szaporodás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s