Egyszer régen, amikor még bíztunk a jó szerencsénkben, mentettük a menthetőt… Tavasszal volt egy nem várt esemény, majd a várva várt esemény! A szokások aztán hagyománnyá váltak, így végül egy egész szezont átívelő fóliajavításba kezdtünk.

Egy hétvégén, valamikor augusztus legelején jött egy újabb vihar és a sátor tovább nyílott a tavaszi repedés után-ami akkor úgy tűnt, sikeresen begyógyult. 

Aztán persze minden ment tovább a maga útján, a repedés panoráma kilátássá változott. Szerencsére az akkor még szüret előtt álló magfogások felett épp maradt a tető. Döntöttünk : ennek a fóliának lejárt az ideje. A hely sem jó már, mert a fák megnőttek és leárnyékolják. Eperfölddé alakítjuk a helyet, a váz még épp részeit pedig valahol újjá varázsoljuk.

A viharkárok közepette egy túlélő padlizsánra leltem. Elmondása szerint nem sok különbséget vett észre az egészséges és sérült fólia között, de a létbizonytalanság és a komoly stresszélmények végett a maga részéről jövőre inkább a szabadföldet választaná!

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s